Mondhatni mind a ketten ‘begyöpösödtünk’ már.. Én a munkanélküliségbe, a párom pedig a tanulásba és a lassan induló vizsgaidőszakba. Bár most keveset találkoztunk az elmúlt időben,mert mind a ketten otthon voltunk, most meg csak Ő van otthon, de végre mintha egy kis pozitív jelenséget mutatnának a dolgok. A könyvet sem hagytam ám abba, szóval..folytatás lejjebb!
A jó múltkor volt egy elég nagy mélypontunk, és úgy látszott a párom felől, hogy külön fogunk menni, de én nem tántorítottam. Szerencsére. Hiszen azóta felfelé ível a mutatónk. Nem kaptam túl sok szeretetet, törődést, sem hasonló finomságokat, de én ettől függetlenül kedveskedtem amikor csak tudtam, és folyton a változás felé próbáltam terelgetni a dolgot. Biztos most mindenki azt hiszi, hogy mekkora hülye vagyok, hogy ha már nem szeretnek (amiről szó sincs) és nem törődnek már Velem, miért nem szállok ki. Hát azért nem, mert én még mindig azt vallom, hogy ami elromlott azt nem kidobni kell hanem megjavítani.
Gondoltam megpróbálkozom egy utolsó, szívhez szóló kis szerelmes levéllel. Én mindig sokkal könnyebben írtam ki magamból az érzéseket mint, hogy szóban fejezzem ki magam. Ajánlom ezt a módszert mindenkinek, mert nem csak szép és hagyományőrző, de sokkal személyesebb mint egy facebook üzenet rittyentése. Szóval 2 oldalon keresztül firtattam a dolgokat, és egy kicsit a lelkiismeretére hatottam közben, hogy régen mennyivel élettel telibb volt, és hogy Ő tanított meg a pozitív látásmódra, és arra, hogy mindenben lássam meg a jót, még abban is amikor a mozi felé biciklizve ránk szakad az ég, és csupa vizesen, sarasan, megtépázva kell együtt beülnünk egy filmre. A többivel nem akarok untatni senkit, a lényeg, hogy nagyon is telitalálat lett a levelem, és úgy látszik sikerül vissza hoznom azt az embert, társat, és barátod egyben, akibe annó beleszerettem.
Nem kell rögtön rosszra és a végre gondolni, ha hasonló dolgok történnek a kapcsolatban, eltelt itt is már több mint 1 év (ami egyáltalán nem is sok idő), nem csoda, hogy néha az ember kicsit eltesped, és nem mindig tud úgy állni a párjához, ahogy azt Ő elvárná. Ilyenkor ha segítünk és egy kicsit félre tesszük a büszkeségünket, csodákra lehetünk képesek. Már alig várom, hogy haza érjen végre hozzám, és elkezdhessem élvezni a változás kis apró szösszeneteit!!!
A könyv sem utolsó sorban, segít ki-ki nyitogatni a szemem, és még jobban a pozitív felé húzni. Bár néha Nekem már kicsit sok ez az univerzumos duma, Te vagy az univerzum, az univerzum Neked él…hasonlók. Ettől függetlenül elgondolkodtató, és néha meg is mosolyogtat, hogy milyen igaz, és nagyszerű dolgok vannak benne felidézve. Szóval még mindig ajánlom. És még mindig Rhonda Byrne – Határtalan gondolatok című könyvéről lenne szó.
Kellemes idő töltést mindenkinek!
N.
“Ha rálelsz a célodra, az olyan, mintha a szívedben
kigyúlna a szenvedély. Tökéletes bizonyossággal tudni
fogod, hogy eljött a pillanat.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: