Mindig is írni szerettem volna valamiről, de amikor elkezdtem volna mindig megtorpantam mert elbizonytalanodtam a témában. Most azt hiszem eljött egy olyan pillanat, amikor biztos vagyok magamban, a gondolataimban, és abban, hogy mit szeretnék.
Sosem voltam apuci kicsi lánya, se a tehetősebb családok közül az egyik fél, sem egy túl szerencsés alkat. A gyerekkorom sem bővelkedett örömben és mókában, de mindig mertem nagyot álmodni, hinni a mesékben, a jólétben, a szeretetben. Kicsit ez így naivan hangozhat, de ezen felül mindig tudtam, hogy soha sem lesz semmi ilyen egyszerű, és csúf szenvedés ez a világ. Fiatal vagyok, de mondhatom, hogy megéltem eddigi életem során olyan dolgokat, amiket lehet más egész életében nem fog. Sok mindenre nem vagyok büszke, de úgy tartom, hogy minden okkal történik az életünkben, sehová sem véletlenül csöppenünk, és senki sem véletlenül lép be vagy épp ki az életünkből. Minden egyes szösszenet kell ahhoz, akik most vagyunk, jelen esetben vagyok.
Én Pécsett a párommal, a szüleim pedig Budapesten, amit nem sajnálok. Csupán anya hiányzik, mert apámmal olyan viszonyt ápolunk amilyet szerintem senki sem szeretne magának nagyon. Hozzá szoktam, ezt kaptam, ez adatott, ennyi.
1 év 3 hónapja vagyunk együtt, és túl sok mindenen mentünk már keresztül ilyen rövid idő alatt. Gondolom aki már idáig elolvassa az rájön, hogy ez a blog leginkább az életről és a párkapcsolatról fog szólni. Nem akarok rögtön a közepébe belevágni, ezért gondoltam ezt a kis bemutatkozó részt, de biztos vagyok benne, hogy sok mindenki magára, a saját gondolataira, vagy életére fog ismerni a soraim között, ha majd kicsit jobban belemerülünk a témába.
Hányan akarunk feszes popsit és hasat, egy jól menő melóhelyet, boldog kiegyensúlyozott kapcsolatot a családdal vagy épp a szerelmünkkel, aztán mindig a csalódás, mindig a saját magunk hibáztatása jön, hogy sosem leszünk elég jók, és elég kitartóak.. Egy csőd az életünk, mit csinálhatnánk jobban, épp mit rontottunk el, sehonnan egy jó szó, egy megerősítés, csak a folytonos kioktatás.. Hiába az ezernyi önéletrajz, a megfelelés vágy, a párunkkal szembeni kedveskedés, és a szeretetre vágyás. Na ugye, hasonlóbbak vagyunk mint gondolnád, mégis mindenki mennyire egyedi..egyedi, már ha ez a szó jelent valamit mostanában.
Úgy érzem túl sokk lett mára, túl sokk lett a letörtségből, a csalódásból, a kényszerekből, az elhatalmasodott féltékenységemből, ami miatt csak egy kis megértést kértem..hát több kevesebb sikerrel. Olvastam róla, hogy a féltékeny embereknek kevés önbizalmuk van, és meglepetten helyeseltem, hogy így jobban bele gondoltam a dolgokba. Ezzel nem csak a saját magam idegeire megyek, hogy folyton összeesküvés elméleteket szövök, hanem a párom idegeire is megyek, mellesleg úgy tartja, hogy ami bennünk van, és ahogy gondolkodunk, azt is vonzzuk magunkhoz. Na ne már…de varázsütésre sem lehet rögtön pozitívnak és marha boldognak lenni a semmiből.. vagy de?
Kicsit kinyitottam a szemem, és rájöttem, hogy választhatok.. Vagy úgy leszünk együtt, addig amíg tart, hogy végig idegeskedek minden napot, és nem élek ki minden pillanatot, miközben nincs is okom, csak saját magam paráztatom, vagy félre teszek minden félelmet, elkezdem a dolgoknak a jó oldalát nézni, és végre elkezdek élni.
Elkezdtem olvasni Rhonda Byrne-től a határtalan gondolatok című könyvet, ajánlom mindenkinek aki ugyanolyan pesszimistaságban küzd mint én, és szeretné végre túllépni a korlátait. Nem unalmas, nem szájba rágós, minden napra van egy pozitív oldal. Már pár oldal után elkezdtem magam jobban érezni, és szerintem azok is elfogják, akik komolyan gondolják azt, hogy nincs kedvük egy házsártos, ki nem élt, önbizalom hiányos, élmény hiányos, boldogtalan öregasszonyként bevégezni.
Szerintem éljünk meg minden pillanatot ami adatik, és nem folyton a dolgok rossz odalát látni!:) Ahogy haladok majd a könyvel, írok majd én is új tapasztalatokat, élményeket, és remélem aki erre téved, az is megossza majd Velem a személyes gondolatait, véleményét! Szép napot mindenkinek!
N.
“Ha firtatni kezded az élet nagy kérdéseit, ez fontos áttörés jele.
Az Élet Igazsága mindenki számára hozzáférhető, és így volt ez mindig, de csak azok kapnak választ, akik kérdeznek, és csak ők fedezhetik föl az igazságot. Amikor kérdéseket teszünk fel, és mélységesen vágyunk a válaszokra, olyan formában vonzzuk őket magunkhoz, amelyet megértünk.
Aki válaszokat szeretne kapni az életben, annak előbb kérdeznie kell.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: